INFORMATIKA TÉTELEK

    A nyelvi jel és jelrendszer

    A jel meghatározása: érzékszervekkel felfogható jelenség, mely egy másik (önmagán túli ill. túlmutató) jelenségre utal. A jel felépítése: jelenség, jelölt: dolog, fogalom, a valóság egy darabja egy adott kategóriában: pl. az asztalok v. növények általában jelölő, jeltest: jelpéldány: a valóságban létező egy bizonyos tárgy, dolog, konkrét, egyedi példánya, azt megjelenítő hangsor, betűsor, kép, stb. jelentés: amit a jelnek tulajdonítunk A jelek közös jellemzői: ? érzékszerveinkkel fölfoghatók (tapintás, szaglás, ízlelés, látás, hallás, egyensúly, belső érzékelés érzékszerveinek, helyettesítenek); ? önmaguknál többet jelentenek (felidéznek, helyettesítenek); ? egyszerűbbek, mint a valóság, amelyre utalnak (jelenségek egész osztályát felidézve erősen általánosító a szerepük); ? egy kisebb vagy nagyobb közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi őket; ? sohasem elszigeteltek, hanem egy jelrendszer tagjai (a jelrendszernek jeltáron – szótáron – kívül vannak használati szabályai, azaz nyelvtana); ? többnyire az emberi érintkezésben, a szándékos tájékoztatás, befolyásolás folyamatában töltik be lényegi szerepüket, a jelzést. A jelek felosztása, tipizálása: I. Általános felosztás: ? természetes jelek (szimptómák – tünetek) pl. hóesés – hideg kapcsolata ? mesterséges jelek (szignálok): lehetnek nyelvi és nem nyelvi (kommunikációs és metakommunikációs jelek); II. felosztása: azon az alapon, miként idézi fel a jelölő a jelölt fogalmat: ? index: (tűz–füst kapcsolat) közvetlen kapcsolatban, érintkezésben van a jelölő az adott dologgal, jelenséggel; ? ikon: (kép–tárgy kapcsolat) képszerű viszony, tényleges hasonlóság alapján ? szimbólum: (pl. piros–tilos) társadalmi megállapodás alapján értelmezhetők, kapcsolhatók össze; A jelek leggyakoribb megjelenési formái: ? nyelvi jelrendszerek ? tudományos jelrendszerek: pl. kémia, h2o; matematika: a2+b2=c2 stb. ? művészeti jelrendszerek: pl. zene, festészet, építészet, balett stb. ? hétköznapi élet: közlekedés, tájékoztatás stb. ? kultúra: gyász, ünnepek, jegyesség, esküvő, hitélet, sportvilág stb. A jelek haszna: ? érzékelhető formában fejezzük ki a világról alkotott véleményünket; ? egyszerű módon is utalhatunk bonyolult dolgokra; ? a jeltest helyettesíti a jelölt dolgokat; ? az emberi közösség együttműködését feltételezi; Verbális jelrendszer: az élőbeszéd és a nyelv Nem verbális (nem nyelvi) jelrendszerek: a.) velünk született ösztönös: nevetés, sírás, pirulás stb. b.) tanult, társadalmi környezettől elsajátított jelrendszerek: pl. füst-, dob-, zászló-, legyező-, siketnéma-, morse-, tűzjelek stb. nem verbális jelek még az arcjáték (mimika), tekintet, tartás, kézmozdulat (gesztusnyelv), érintés, közelség stb. A nyelvben alapvetően szimbólumokat használunk, társadalmi megegyezés alapján nyelvenként különböző jelsor használnak ugyanarra a jelentéstartalomra. Erre mondjuk, hogy a nyelvi jel önkényes, motiválatlan. Más esetekben a valóság és a nyelvi jel között szorosabb a kapcsolat: motivált nyelvi jelek (hangutánzó szavak, nyelvi indexek: pl. kotkodácsol, kukorít, miau). Az állati jeltudománnyal a zooszemiotika foglalkozik (az állatok magatartását, környezettel való kapcsolatát az etológia vizsgája). Az állatok kémiai, akusztikai, vizuális és anyagi jeleket tudnak adni és felfogni. Jelrendszerük jóval korlátozottabb, mint az emberi nyelv, főbb sajátosságaik a következők: 1. kevés jelből épülnek fel 2. a jelek tagolatlanok, elemekre nem bonthatók 3. a jelek nem, vagy csak kevéssé kombinálhatók (az emberi nyelv kialakulását a kombináció fejlődése indíthatta el. 4. a jelek térben és időben nem különülnek el az őket kiváltó ingerektől 5. fő kommunikációs funkciójuk a felhívás és az érzelemkifejezés. „leírásra” csak korlátozottan képesek. Az emberi jelrendszer: a beszéd és a nyelv. ? a nyelv: az emberi megismerés eszköze, a társas érintkezésben tölti be szerepét, társadalmi jelenség, az emberiség története során fejlődött ki, őrzi az emberi tudást, egyidős magával az emberi társadalommal, elválaszthatatlan a gondolkodástól, a legáltalánosabb (vagy legegyetemesebb) jelrendszer, az egész emberiség sajátja. Jelentéssel nem bíró elemekből (hangokból – fonémákból) jelentéssel bíró egységeket (morfémákat) hoz létre. Jelek és szabályok rendszere. Változó rendszer, melyet a társadalmi lét folyamatosan alakít. ? a beszéd: jelek, elemek, szerkezetes egységek artikulált emberi beszédhangokkal megvalósuló rendszerhálózata. A beszéd képessége velünk született, de beszélni csak társas tevékenységben tanulunk meg. A beszéd egyéni produktum, amely megszámlálhatatlan változatokban létezik. A beszélő ember teremtő, kreatív tevékenységének eredménye.

    LETÖLTÉS